A Nő

Kisasszony küldöm önnek e pársor írásom,
most Nőnapi köszöntőm én így kínálom,
Kiskegyednek virágözönt hozzon tavasz,
édes ajkait sosem hagyja el panasz.

Szeretve gondoljon e sorok írójára,
e szavakban van a csók, és virág varázsa,
benne a boldogság, mely sokszor oly kevés,
de mégis több, mint a tücsökciripelés.

Vénáimban őrízem gyönyörű szépségét,
jövőbeli találkozásunk reménységét,
Dráva-parti füzesek rejtik a találkát,
csodás vágyaknak az elképzelt talányát.

Kiskegyed, Ön ugye rég nem járt már erre,
ráismer majd, egy virágcsokros emberre,
ki kezében szorongat, elhervadt csokrot,
babonázva nézi, a víz alkotta fodrot.

De bizony fonnyadt virágcsokor kinek kell,
így egy hajítással, a Drávába szökell,
szürke folyam kapott nőnek szánt virágot,
mond miért követtem el ezt a csacsiságot.

Mit akar vénember, hisz bot kell már kezébe,
ám ezért szomorúság költözött érzetébe,
könnyei is apadnak, mint víz a mederbe,
de pár csepp azért eljut a Fekete-tengerbe.

-írta-Varga István-Barcs-2022.03.05.