Csalafinta nyuszi

Húsvéti idő közeleg,
nyuszi fiú bálba megy,
fő a feje szegénynek,
tojásokat ki tojja meg?

Baromfiudvar terebélyes
tyúkok száma igen népes,
hű társait arra kérte,
ne hagyják őt cserben mégse.

A tojások szaporodtak,
nyuszi fiú megnyugodhat,
kerül tojás az asztalra,
háziasszony számára.

Kis leánykák kifestették,
locsolóknak készítették,
hímeset és színeset,
igen sokat, nem egyet.

Eljött húsvét hajnala,
terítve lányok asztala,
a legények locsolkodtak,
sonkával mind jól laktak.

Kölnivíz illata édes,
elfogyott a puha krémes,
locsolóversek rímei,
lányok szívét legyezi.

Nyuszi úrfi jól mulatott,
titka ki nem tudódhatott,
gyerekek úgy higgyék,
nyuszi tojik, nem csirkék.

“Csalafinta nyuszi” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Aranyos vers. Nekünk mindig voltak nyulaink. Egyik alkalommal kitaláltuk, hogy a hatalmas piros tojást, tegyük a ketrecükbe, anyám nyula hozta. A fiam, aki akkor kb. 4 éves volt forgatta a két öklömnyi tojást, és azt kérdezte: hát ezt a nyuszi hogyan tudta kitojni? Attól kezdve nem tettük oda. Én szerettem a húsvétot, bár vidéken lakom, és rengeteg locsoló jött mindig, készülni kellett, de szép hagyomány, még ha sokan nem is így gondolják. Szeretettel: Éva

  2. Valóban érdekes ez a nyuszi tojás. Állítólag elírásból, illetve rossz fordításból adódott és aztán így maradt.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!