A VÁNDOR

A VÁNDOR

Sok földet bejártam,
közben fodrozódó,
sokszínű felhők kísértek
egyre nehezebb,
fárasztó utamon
A nap velem haladt,
fényével átölelt,
jól megmelegített,
reményt ébresztett bennem
és én azóta is kutatom:
Miért jött velem mindig,
bús árvaságom enyhítve
miért nem hagyott magamra,
úttalan utakon,
és árkon – bokron át?
Néhol rám borult az éj,
akkor ott, elidőztem
zöld bokrok tövén,
vagy rövid időre
birtokba vettem
egy kis kunyhó
vedlett padlaját…
A csillagok is mind
hű társaim voltak,
vándorlásom évei során
A szél- fútta fák
egész a földig hajoltak.
A madarak is
édesen daloltak,
s előttem kinyílt
egy új, csodás világ:
A vándoré,
ki lábait koptatva
bejár hegyeket, és
lankás völgyeket
Vihar tépi, eső átver rajta
már maga sem tudja,
hogy miért akarta
maga mögött hagyni,
az öreg tölgyeket…
Mára belefáradt a hosszú,
végtelen útba
Köpenye szakadozott,
bakancsa elkopott
Most már csak pihen,
és az agya tudja:
A szülőföldje volt,
amit ott hagyott,
de ahová eljutott
az is az ő hazája:
Minden kis kő, és fűszál
régi barátként várja
Így aztán visszatér…
Soha többé nem vágyik el
A bejárt utakról énekel,
és szélnek ereszti,
amiről egykor álmodott,
közben imát mormol
az élményként megélt,
néha oly édes…
Álomként elszálló,
küzdelmes tegnapért.

Eger,2022. március 22. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“A VÁNDOR” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Szépséges gondolatokat fogalmazol meg a versedben. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Drága Rózsa!

    Továbbra is küld a verseidet, mert a “régiek” nem felejtettek el, sőt… mindig is szerettem a soraidat, most sem volt másképp. A Nap Veled haladt hosszú utadon, és fényével átölelt. Örömmel olvaslak mindig, sok szeretettel gondolok Rád: Icu😍🤩

  3. Köszönöm Ritám – talán túl frázisos ez a kijelentés, de te tartod bennem az erőt, hogy továbbra is beküldjem verseimet a HM-be. Túl sokáig voltam távol – elfelejtettek, és sok az új, akinek semmit nem mond a nevem…és az a több száz vers, és próza, amit 2013.év óta letettem a csoport asztalára. Ez a “felejtés” természetes következmény, ha az ember visszahúzódik csigaházába.
    Valahol sajog tőle a szívem, de el kell fogadni – és jó, hogy van elég fiatal, újabb arc, aki méltóan elfoglalja helyemet.
    Neked minden jót kívánok szeretettel. Rózsa

  4. “és szélnek ereszti,
    amiről egykor álmodott,”

    Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!