Történetek közt járok

Történtek közt járok

Reggelente – tudjatok – köztetek járok;
Arcotok zárt lakat, mégis mindent látok:
Történetek ezreivel telik reggel a város
Lépések fektetnek a betonhoz, – bár most
Köztetek létezni csendben tűnik úgy,
Mint rejtőzködő alak, ki színfalakba búj.
S látok innen arcokat, tekinteteket,
Ezernyi átélt és még remélt történetet
Mesél és mesél ez a rengeteg szemtenger,
Kit a körút halovány fénye ölel körébe.
Négyeshatos ablakában vagyok árnyalat,
Keresem a sorokat az utcán menő bánatban,
Mellyel takarózik egy tekintet, boldogságot
Ölelkező szerelmesek szorításában kutatok,
Fáradt hétköznap sorát jegyzem öreg vállon.
Életek omlása feszül mindennap a Léthez,
Örök, vágyó gondolat-folyama terít be a népnek.

És míg nem láttok is itt vagyok Veletek,
Meséljetek, mondjátok mi teríti szívetek
Színesen szőtt, virágzó paplanát,
Lelketeknek ki fűzi fel gyöngysorát,
Kitől ragad el a csillapítatlan sírás,
Majd nyugtat meg, ha bírást
Ad a létnek ölelő két karja.
Így adva értelmet a napnak

Míg nem láttok is, itt vagyok Veletek,
Körbeölelnek – ha járok köztük – a történetek.