Amikor a madarak…
Amikor a madarak délnek szállnak,
a te szíved vajon majd merre vágyna,
félnél az úttól, a nagy változástól,
menekülnél önmagad magányából?
Szeretnél-e még nagyon boldog lenni,
volna-e merszed messzire menni,
s mindig indulnál, de sose lépnél,
szégyenedben a fájó szíved tépnéd?
Megtörtek benned a régi szép álmok,
a biztonság veled volt, télen, nyáron,
a jövődben éltél s mindig reméltél,
a vágyaidról tán sokat beszéltél?
Aztán elrepülnek a csodás évek,
nem marad más, mint a keserű érvek,
ne várd, hogy a boldogság rád találjon,
ragadd meg az esélyt, hogy veled háljon!
Kedves Rita és Éva!
Mint érett széplelkek tudjátok, hogy cz csak így működhet biztosan.
Szép hétvégét kívánok!:Laci
Van az úgy kedves László, hogy valamire vár az ember, azután akkor kap észbe, mikor már a szárnyai nem bírják, hogy repüljön. Szeretettel: Éva
„ne várd, hogy a boldogság rád találjon,
ragadd meg az esélyt, hogy veled háljon!”
Másoktól hiába is várnánk, magunkat kell megteremtenünk a saját boldogságunk. Azt adni is öröm.
Szeretettel: Rita🌷