Az élet meg megölel

A felkelő nap már megmutatta első sugarát,

ablakom redőnyén besurrant, ébresztene már,

takarom alól figyelem a fényeket,, meleget kérek

fázik a lelkem, hiába hívnak a fények

Szobámban harapni lehet a csendet,

szívemen még jégcsapok ülnek,

takargatom magam, a fény meg hív

az élet zörgeti ablakom, ne sírj

Lágy dallamokat súg fülembe a reggel,

melegedj fel, vedd magadra a tavasz kabátját,

színezd színesre az ébredő napod gondolat világát,

harmatos reggelen madár ének, érzed, érezd

A jégcsapok olvadni kezdenek,

a fényre óvatosan megyek

az élet meg megölel, emlékek özönével

karomat erősen fogva , ketten nézünk a napba.

Kondoros 2022 április 12 Oláh Péterné Jantyik vers.

“Az élet meg megölel” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Nehéz elviselni a csendet.
    Szeretettel olvastam, szomorú, de nagyon szép versedet.
    Magdi🌾🥀

  2. Drága Erzsike! Gyönyörű versedet köszönöm, hogy olvashattam! Szeretettel Edit

  3. Kedves Erzsike!

    Gratulálok ehhez a szomorú, de szép vershez!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. Kedves Erzsike! Szép ez a vers, még ha a tartalomba szomorúság is vegyül… Szeretettel olvastalak: Éva

  5. “színezd színesre az ébredő napod gondolat világát,”

    Így legyen és gazdagíts mindenkit, aki csak körülöttek van, ezekkel a szép színekkel, hogy boldogság költözzön mindazok életébe – még ha csak percekre is – akik találkoznak veled.

    Szeretettel: Rita🌷

  6. “takarom alól figyelem a fényeket,, meleget kérek

    fázik a lelkem, hiába hívnak a fények

    Szobámban harapni lehet a csendet”
    Valahogy én is így vagyok ezzel, abszolút átéreztem fájdalmas versed minden sorát.

    Szeretettel ölellek: Icu😍😍

Szólj hozzá!