A felkelő nap már megmutatta első sugarát,
ablakom redőnyén besurrant, ébresztene már,
takarom alól figyelem a fényeket,, meleget kérek
fázik a lelkem, hiába hívnak a fények
Szobámban harapni lehet a csendet,
szívemen még jégcsapok ülnek,
takargatom magam, a fény meg hív
az élet zörgeti ablakom, ne sírj
Lágy dallamokat súg fülembe a reggel,
melegedj fel, vedd magadra a tavasz kabátját,
színezd színesre az ébredő napod gondolat világát,
harmatos reggelen madár ének, érzed, érezd
A jégcsapok olvadni kezdenek,
a fényre óvatosan megyek
az élet meg megölel, emlékek özönével
karomat erősen fogva , ketten nézünk a napba.
Kondoros 2022 április 12 Oláh Péterné Jantyik vers.
Kedves Erzsike!
Nehéz elviselni a csendet.
Szeretettel olvastam, szomorú, de nagyon szép versedet.
Magdi🌾🥀
Én köszönöm, hogy benéztél kedves Edit.
Drága Erzsike! Gyönyörű versedet köszönöm, hogy olvashattam! Szeretettel Edit
Zsuzsa köszönöm .
Köszönöm Éva.
Kedves Erzsike!
Gratulálok ehhez a szomorú, de szép vershez!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Erzsike! Szép ez a vers, még ha a tartalomba szomorúság is vegyül… Szeretettel olvastalak: Éva
Icu, bizony nem egy jó érzés az egyedül lét. Köszönöm szavaid.
Köszönöm Rita, próbálkozom.
„színezd színesre az ébredő napod gondolat világát,”
Így legyen és gazdagíts mindenkit, aki csak körülöttek van, ezekkel a szép színekkel, hogy boldogság költözzön mindazok életébe – még ha csak percekre is – akik találkoznak veled.
Szeretettel: Rita🌷
„takarom alól figyelem a fényeket,, meleget kérek
fázik a lelkem, hiába hívnak a fények
Szobámban harapni lehet a csendet”
Valahogy én is így vagyok ezzel, abszolút átéreztem fájdalmas versed minden sorát.
Szeretettel ölellek: Icu😍😍