Régi szerelem

Régi szerelem

Régi szerelem,
még rád emlékezem.
Elfojtott hangok,
elfojtott sóhajok!

Rád emlékezem,
mint régi szerelem.
Ha rózsát látok,
reménnyel álmodok,

majd jössz én felém
a holdfény éjjelén,
a kakukk zenél
és nászdala elér.

Régi szerelem,
mint az álomselyem,
hozzám simulna
megbűvölne újra.

Régi szerelem,
hisz ez a védtelen,
kinyíló rózsa,
érzelmeknek csókja.

Én most is várlak,
lelkemmel is látlak,
magamat szánom,
a kudarcot bánom.

Holdfényes égbolt
nézem, milyen szép volt.
Az álom pelyhén,
keble ringat szelén.

Szerelem szele
szemcsékkel van tele.
Könnyes ámulat
mutat józan utat.

“Régi szerelem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm, hogy jelzel, hogy követed verseimet.
    Szeretettel: Éva

  2. “Holdfényes égbolt
    nézem, milyen szép volt.
    Az álom pelyhén,
    keble ringat szelén.”

    Az idő megszépíti a múltat.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!