Üzenet a múltba

Üzenet a múltba

Magamba mártott tollat tartok kezemben,
Vállamon peregnek hetekbe fúlt percek.
A számba tett ételnek otthon íze van;
Mondatokat füzök lelkemben összevissza.

Mit szólna gyermek énem? az, aki
Paneltengerbe tévedt utakon járt, aki
Felidézhetné nekem egy telefonfülke illatát,
Emlékezne ott fémgombok színére, sziklahát

Szürkén marnak emlékembe a képek.
Visszamenni oda érett fejjel kéne.
Kezét, hogy fogjam annak, aki voltam,
Vezetni, tanítani, irányítani a jóra.

Magamba mártott tollam lassan húzom csak ki,
Szavaimban emlékeim látom egyre táncolni.
Az évek tova, én magam előre haladtam,
Tollam okozta sebem gyógyítom halkan.

Mit mondhattam volna? Sértő a talány
Kérdések sorakoznak az élet fehér falán.
Magam mögött hagytam talán magam?
Kérdeztem magamat halkan a sarokban.