Édesanyám amit tettél értem

Édesanyám amit tettél értem

Édesanyám hányszor fáradoztál értem,
hányszor kaptam éjjel vizet, mikor kértem,
hányszor virrasztottál beteg fejem felett!
Erővel, hogy bírtad ezt a nehéz terhet?

Duzzogásom, mint illetlen, pimasz jelzés.
Hányszor gondoltad, hogy tanításod elvész?
Édesanyám érzem szíved csupa jóság,
nálad legyen örökké a tartós jó ágy,

ahova ragaszkodó szívemmel bújok,
mert én örömmel a karjaidba futok.
Ártatlan lélekkel közeledek hozzád,
terítem be puszimmal aggódó orcád.

Ha rám tekintesz ragyogó a te szemed,
ha simogatsz andalító a te kezed,
máris alszom, ha tudom, hogy vigyázol rám,
rossz dolog érzem, nem közelíthet hozzám.

Kérlek, ami nem volt jóság, azt felejtsd el,
ha megbántottalak közöld és ne rejtsd el.
Nem csupán egy rózsaszál, hanem nagy csokor,
ami téged illetne legalább olykor.

“Édesanyám amit tettél értem” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Éva, örülök, hogy tetszett a vers.
    Szeretettel: Éva

  2. Kedves Zsuzsa és Rita!

    Köszönöm a tetszésnyilvánításotokat.

    Szeretettel: Éva

  3. Kedves Éva!

    Édesanyád iránti szereteted múlhatatlan, ez a versed is mutatja.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!