Amikor én anyuka lettem,
mindent megértettem.
Hogy azért kell egy támogató apa
így róla is szól a fáma és neki is ezer hála.
Máshogy képzeltem én a gyerek
amikor óva intettek.
Mert én majd tudom,
a bajom jól megoldom.
Végül mindig az maradt
AnyApa! Tartsd a hátadat!
Védtél, tanítottál, szerettél,
néha túlzásokba estél,
ahogy féltettél,
de mindent a helyén kezeltél.
Anya és Apa nap,
mert így teljes a csapat.
Apa nélkül nincs anya,
és fordítva.
Tanultam tőletek,
az évek során,
tetteiteket,
most értem igazán.
Mindig topon lenni,
következetesen eljárni,
jóra, igazra nevelni,
az életben helyt állni,
szülőnek, barátnak maradni.
Testrészeinkben erre ezernyi kapcsoló,
mindig üzemel,
bármikor, bárhol beindítható,
hogy ha kell.
Egy központ az anyapa,
belőlük indul minden csoda.
Minden fájdalmad oda csapódik le,
amit elnyel az ő hatalmas szíve.
Meggyógyít minden bajt, bánatot
és büszke szíve mindig érted dobog.
A feladatotok nem ér véget,
az unokáitok végett.
❤️ Köszönöm Éva.
Csodálatos, hogy ilyen ideális környezetben nevelkedtél. Ebben a szétesett világban igazi kincs, ha a gyermeknek a család védelmező, szeretettel teli sziget. Gratulálok versedhez! Szeretettel: Éva