Olyan buta, de szeretem.
Ő a részem.
Elhiszi, hogy megtartja a vékony ág.
Aztán huppan és gurul tovább.
Lepkét reptet hátamra tetoválva.
Apró panda ő, de életem fő szabálya.
Hinni abban, ami lehetetlen.
Hinni abban még ha nem tart is meg az ág, csak gurulni tovább.
Újra fel kell mászni, bízni megtart, így az élen járni hiába van oly sok érv mi visszatarthat.
Egy panda hite nem lankadhat.
Kis fekete s fehér pára, de magát feltalálja.
Esni, kelni néha kell.
Nem buta mégsem, hiszen bízni tudni kell.
Fel lett varva képe a hátamra
és érzem nála igazabb totem rám nem találhatna.
Panda, panda, ó te panda….
Én és te eggyek vagyunk hitünkben, hogy a lehetetlenben is hinni kell!
“Panda” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Tetszett a vers, örömmel olvastam. De helyesen: egyek vagyunk
Szeretettel:
Zsuzsa
„Esni, kelni néha kell.
Nem buta mégsem, hiszen bízni tudni kell.”
Szeretettel: Rita🌷