Veled

Sírnak a sorok
talán nem kellene,
de az életünk szemem
sarkába könnycseppként
csorog le. Mindent elmos,
a fekete betűket fehérre.

Írnom kell, hisz
életünk nyomtalanul
csak úgy nem múlhat el.
Hol vagyok én, és hol vagy te
kapaszkodjunk össze.

Évszakok szaladtak,
bánatok, örömök együtt
találtak. Fagyos télben
rám kabátod adtad,
forró nyárban szereteted
csak nekem adtad.

Együtt futottunk
a vihar elöl, és ha esett
az ernyődet fejem fölé
tetted, és fogtad a kezem,
mikor felsírtak a gyerekek.

Velem sírtál anyám és
apám sírja felett.
S ha bár az élet felettünk
is olyan gyorsan szalad,
kérnék még sok szép
évet veled.

Kondoros 2017 október 21 Oláh Péterné Jantyik.

“Veled” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Fájdalmadban kedves Erzsike együtt érezve olvassuk szép írásaid. Szeretettel: Éva

  2. Icu milyen figyelmes vagy.’Köszönöm.

    Írnom kell, hisz
    életünk nyomtalanul
    csak úgy nem múlhat el.
    Hol vagyok én, és hol vagy te
    kapaszkodjunk össze.

    Kérdezhetném, hol vagyok én és hol vagy Te. Ölelés.

  3. Kedves Erzsike!

    Versedről egy idézet jutott az eszembe: “Nincsen nagyobb fájdalom, mint boldogtalan óráinkban régi boldog óráinkra emlékezni.”

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. Szép soraidhoz gratulálok. Bizony, együtt minden szebb és jobb! Az élet sokszor furcsa, de akiket szerettünk, mindig velünk maradnak.
    Szeretettel: Marika

  5. Amikor ezt a verset írtad, még együtt lehettél a férjeddel. Óvott, védett és összekapaszkodtatok a bajban.
    Hidd el, hogy fentről vigyáz Rád!

    Ölellek: Icu🌷

Szólj hozzá!