Egy más világ

Egy más világ

Nem kopogott ajtómon,
észrevétlenül lepett meg a Magány.
Míg az évek hol gyűrődtek, hol
őrült vágtában rohantak egymás után,
testem a munkában lázasra égett,
eszembe ritkán jutott.
S ha mégis olykor mellém osont,
vigyorgott kínjaimon,
éreztem fojtogató leheletét,
míg cipeltem az élet rám rótt terhét.

S hogy annak folyója
köröttem lecsendesülve csordogált,
a hétköznapok szürkére rágták maguk.
Napjaim monoton semmittevésben
keresték önazonosságuk,
Sorsom átírta forgatókönyvét,
kemény borítóján a felirat néhány betű:
„nyugdíjas” … innen az út egyszerű.
túl kényelmes lett az új ösvény,
nem szoktam az effélét,
hiányoztak …a rögök.

Akkor lépett be ajtómon Ő.
Keveset változott,
szemében szürkébbé fakult a végtelen…
köröttem elfogyott a levegő…
Asztalomhoz ült, szegte kenyerem,
ajkát biggyesztette, és szólt:
ez minden, amiért kínoztad magad?
Ah, majdnem feledtem,
a tarisznyádba lopott nincseket.
Más kincseket gyűjt vénségére,
barátokat, akinek esze van.

Közelebb kúszott a mennyezet,
hangosan kopogott az óra rugója,
Szája gunyoros vigyorra torzult,
„Nem keresek senkit hívatlan…
de látom a világ nem érdekel,
a kényszeredett mosolyok,
a tiszteletkörök untatnak,
összerezzensz a szél hangjára,
mikor ablakod kocogtatva elsuhan…
a megfelelő társad én lehetek…”

„Soha!”- ordítottam.
Az ajtóhoz rohantam, feltéptem,
odakint mosolygott a piros arcú Élet,
tarka szivárványt kergetett a napfény.
Az unalomra színes szalagot kötöttek
láthatatlan kezek,
a felhőkből nevetés pergett könnyek helyett.
Új világ tárta ki előttem kapuját.
Végre felölthettem lelkem rég’ hordott
ünnepi saruját,
az ÉLNI ÖRÖM földjére találtam…

a Magány csalódottan bámult utánam.

“Egy más világ” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Évike! Igen szokatlan a változás, de ez csak átmenet amíg meg nem találod a további utadat. Nagyon örülök, hogy sikerült! Jó egészséget kívánok neked és sok örömöt, a mostani teendőiddel. Szeretettel Edit

  2. Kedves Éva!
    Nincs vége az életünknek, ha már nyugdíjba mentünk.
    Meg kell találnunk az idős kor szépségeit.
    Versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.💐

  3. „Az unalomra színes szalagot kötöttek
    láthatatlan kezek,
    a felhőkből nevetés pergett könnyek helyett.
    Új világ tárta ki előttem kapuját.
    Végre felölthettem lelkem rég’ hordott
    ünnepi saruját,
    az ÉLNI ÖRÖM földjére találtam…

    a Magány csalódottan bámult utánam.” Örülök versednek. Én is ezt keresem.

  4. „Végre felölthettem lelkem rég’ hordott
    ünnepi saruját,
    az ÉLNI ÖRÖM földjére találtam…”
    Nyugdíjas évek hozhatnak sok tevékeny órát, nem” őrült vágtában” élve! Sokan tanulhatnak tőled!

  5. Kedves Barátaim! Hálásan köszönöm a kedves sorokat. 2019-ben mentem nyugdíjba, és rá kellett jönnöm, keresnem kell valamilyen elfoglaltságot. Dolgozni sajnos már nem tudtam a betegségeim miatt, de amatőr csoportban lettem tag, és néptáncra járok, asszonykórust vezetek, no és nem utolsó sorban elkezdtem írni, már amikor a szemem engedi és a hangulatom hajlandó ehhez asszisztálni. Szeretettel ölellek Benneteket: Éva

  6. Drága Éva!

    Ha küzdelmek, gyötrődések árán is, de rátaláltál az „ÉLNI ÖRÖM” földjére, s a magány csalódottan, sírva elmenekült. Remélem sose tér vissza hozzád.
    Remek versedhez sok szeretettel gratulálok: Icu

    🌼

  7. Kedves Éva!

    Remekül megfogalmazott gondolataid öröm volt olvasni, bizony, amig kezünk-lábunk mozog, nem szabad hagyni, hogy legyűrjön bennünket a magány. Kinek, kinek meg kell találnia, hogy az időt mivel tölti ki. Te aztán igazán aktív életet élsz és ez így van jól.

    Szeretettel: Rita🌷

  8. Kedves Éva!

    Csodálatos, gyönyörű vers a megszemélyesített magányról, „akit” így, alakot öltve el is tudtál űzni. Nagyon gratulálok ehhez a ragyogó vershez.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  9. Kedves Éva !
    Azt hiszik az emberek vége az élet küzdelmeinek amikor nyugdíjkorba lépnek, pedig a küzdelmet tovább vívjuk a magánnyal szemben. Kisebb nagyobb szünetet tudunk teremteni, megpróbáljuk olyan tevékenységgel leküzdeni amit eddig nem tettünk, de Ő mindig nyomunkban van és megpróbál maga alá gyűrni. Hálásan olvastam gyönyörű versedet, elmélkedésedet. Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!