SÁRBA TAPOSOTT…
Sárba taposott elnyílt rózsák
minden szirmán jajongó fájdalom
Szürke ködtől borított órák,
az álmaimat mind elrabolták
Az érzés elszállt, s ez fáj nagyon
Mégis a sápatag holdra nézve
A múlt felvillan – még bennem él
Hiába kapartam őrjöngve arcom
Kifogott rajtam múltbéli harcom
Padlóra küldött, hogy elmentél
Az emlékek törékeny folyosóján,
mégis az örömöt keresem én…
Rózsák helyett „nebáncs-virágok”
jelentenek nékem egy más világot,
mely kész csoda a világ peremén.
Eger,2022. 05. 17. F.R. Vadvirág
Kedves Rózsa!
A múlt fájdalmas emlékeit a vers végén felváltja a boldog pillanatok utáni reménykedés, és ez biztató.
Szeretettel:
Zsuzsa
“Rózsák helyett „nebáncs-virágok”
jelentenek nékem egy más világot,
mely kész csoda a világ peremén.”
Tetszéssel olvastam szép vallomásod.
Szeretettel: Rita🌷