VÁGYÁLOM

VÁGYÁLOM

Fények szökellnek két szemembe,
majd égő áramként fut át rajtam
Minden nyalábja, apró cseppje
lázasan fürdik színaranyban…
Összeolvad, és darabokra hullik
Utána kapnék, de hirtelen vége
Jó mélyen magamba szívnám,
hajamba szőném sok-száz estére
Hogy ne érjen el a sötét árnyék,
s a fény gyermeke maradjak mindig
Lelkemben csak erre vágynék,
s hogy szeretve legyek a sírig!

Eger, 2022. május 15. F.R. Vadvirág

“VÁGYÁLOM” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves Rita az olvasást, és a pozitív véleményt. Ölellek. Rózsa

  2. “Hogy ne érjen el a sötét árnyék,
    s a fény gyermeke maradjak mindig
    Lelkemben csak erre vágynék,
    s hogy szeretve legyek a sírig!”

    Nagyon szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!