A különc kislány

A kis roma lány hegedült.
Az apja volt a tanára.
Föl-le húzta a vonót.
Figyelt minden szavára.
A hátrányos helyzetű lány
Tizenéves lehetett.
Tudta, hogyha nem játszik,
Akkor bizony nem ehet!

A kis roma lány hegedült.
Nem volt túl jó tanuló!
Viszont tudott zenélni!
(Az apja volt az oktató).
Nem félt színpadra állni,
Ez a bátor kisasszony.
Nem lankadt a figyelme.
Csak nehogy otthon kikapjon!

A kis roma lány hegedült.
Ehhez értett legjobban.
Egyfolytában dőlt a pénz.
– Látod lányom, megmondtam!
Ő már néhány évesen
Kottát tudott olvasni.
Ünneplőbe öltözött,
S volt rajta egy nagy masni.

A kis roma lány hegedült.
Bejárta az országot.
Az apjával is fellépett,
S eljátszottak sok számot.
A kislány otthon komponált.
A leckét meg se csinálta!
S a gyámügy néha rájuk szállt,
Majd intézetbe cibálta.

A kis roma lány hegedült,
De egy néni elvitte.
Elvették a hangszerét,
S nem tehetett semmit se!
Beolvasztották szegényt,
A bűnös társadalomba.
S a rendszer könyörtelenül
A kislányt elszakította.

A kislány többet nem zenélt,
Csak szabályokat követett.
Nem látta a családját,
De semmit se tehetett!
Házifeladatot írt,
S azt kívánta magában,
Bárcsak zenélhetne még!
De nem hitt már a csodákban!