Egyszerre út és végzet
Pókhálóba zárva remeg a hajnalnak könnycseppje,s benne szendereg a CSEND,néha hozzád imádkozom,legyél a barátom, az egyetlen.Bántó már a zaj és fájdalommal teli,harsogva üvölt a halál,hiába a több millió élet ha dühöng semmi nem elég neki,csak táncol neki vadultan élőknek romjain.
Nincs múltam és nincs jelenem,én a jövő vagyok s benne saját végzetem. Álom vagyok még,vagy talán emlék,emléke hajdan volt önmagamnak ki nincs már rég,de mégis bennem él. Az élet akár egy folyó melyet nem állithatsz meg csupán együtt sodródsz vele. A jövő nem talány,útja elrendeltetett és iránya a jelenben dől el, igy talán megérted,a múlt a jelen és a jövő együtt alkot egészet.
Én csak egy vagyok és nem az egész világ,én csak a csend és nem az üvöltő magány. Aprócska fénypont és nem a csillagos égbolt, egyetlen könnycsepp és nem a sírás melytől a fájdalom sikoltóbb. Egyetlen mosoly melyből a megértés fakad,egyetlen szó melytől a gyülölet távol marad.Az én nevem SZERETET,és ellenfelem nem a gyülölet hanem a bénitó félelem,hogy életem lesz saját végzetem.
Mindenki keres de meg nem lel soha,mert én a válasz vagyok egy kérdésre mely meg sem született soha.Érzés vagyok a gondolatok tengerében mely hullámaival folyton ostromol,és megbúvó gondolat vagyok az érzések viharában ki gyengéden biztat,csak akarj és én vagyok.Robajló érzés vagyok mi a szivedben éled,HÁLA és TISZTELET ami egyszerre oktat és éltet,mert én az ÉLET vagyok kiből megszülettél és éltet,egyszerre út és végzet.