Tévelygő gondolatok…

Tévelygő gondolatok…

Tévelygő gondolatok gazdája vagyok,
szép üzenetet utánam én nem hagyok,
másképpen ragyognak felettem a fények,
megváltozott bennem minden, ezek tények.

Megkeveredett bennem a világ képe,
mély hűséggel nekem fontos, ami lényeg,
nem vetettem senkinek szemére, -érted,
s csoszogtam akkor is, ha alig éltem.

Boldog lett várt napom, új célokat kaptam,
a rászorulóknak is biztatást adtam,
jutalom volt akkor a mindennapi tusa,
reményt kaptam, adtam, nem éltem már búsan.

Ej, a szép idők bizony már messze járnak,
vélem, új örömök már engem nem várnak,
akikben bíztam, ítéltek bőszen híven,
ha nem tetszik mondták, lehet menni innen.

Más, ellenem csahol és házal kitartón,
élete célja, hogy ő engem megtapos,
büszkesége gonoszsága határtalan,
adja Isten neki azt, mit nekem szánna.

Kedveseim, soraim tisztelő olvasók,
fájlalom, hogy elfogytak most a verssorok,
tudom, nem hűtlenség mindennek az oka,
viaskodom sorsommal, éltemnek ez a gondja.

Ezért kérem, ne nehezteljetek érte,
nem tudok üzenni, ahogy más is kérte,
szeretnék dalolni nektek, mint a madár,
ha lelkem repül, szívem hozzátok talál.