Akkor szólítalak meg…
Akkor szólítalak meg amikor felnyitod könyvem,
én arra is gondoltam, elered olykor a könnyed,
te keresed meg a lelkedet nyugtató sorokat,
azt kapod amire vágytál az elmúlt napokban.
A tapintatos üzenetek nem tolakodnak,
a gondok, tudom sokszor elő lopakodnak,
mintha tudnák, mikor kell facsarni szívedet,
talán még vigyorognak is, nem kegyelmeznek.
Gondodban, bajodban melletted vagyok, tudod,
szavaimban üzenek, hogy ne szenvedj nagyon,
ha megragadtad a remény pattogó ostorát,
érzed, hogy nem nézel most már ostobán.
Akkor szólítalak meg amikor felnyitod könyvem,
én arra is gondoltam, elered olykor a könnyed,
te keresed meg a lelkedet nyugtató sorokat,
azt kapod amire vágytál az elmúlt napokban.