Janka és Béla
Rátok emlékezem
Ahogy fényképetek őrzi a múltat,
mi szívünkben titeket, míg élünk.
Mosolyotokban az örök szerelem,
mit nem vehet el tőletek senki sem.
Őszinte érzések, vágyak bennetek,
általuk igazi család lettetek,
minden vihar és terhek ellenére
mindenütt ilyen példák kellenének.
Ó, drága Janka, jó szívű nénikém,
mindened véreid, ez nem kétség,
őket tiszta-lelkű jósággal gondoztad,
kerted, állatokat is híven ápoltad.
Boldog voltál, felnőttek szép fiaid,
azok gyermekei, dédunokáid,
mondtad: „Istennek tudok hálálkodni,
ilyen rendes családot tudott adni!”
Áradt belőled az öröm, szeretet,
régen nem volt könnyű az életed,
hű párod, mindenben társad, Béla,
arany-kezű, eszű, s nem volt méla.
Ő a csendes szavával, mosolyával
oly sokaknak volt barátja, tanára,
bölcsessége, jósága mindenkire hatott,
öröm volt rá figyelni, ilyet gyakran kapott.
Hálás szívvel mondok most köszönetet
a Paulovitsokért tett tetteidért,
a gyermeki, majd felnőtt szívemet
meleg érzésekkel töltötted meg.
Ahogy fényképetek őrzi a múltat,
mi szívünkben titeket, míg élünk.
Mosolyotokban az örök szerelem,
mit nem vehet el tőletek senki sem.
Nyugodjatok békében!
Kedves Rita!
Mindig figyelmes vagy írásaimhoz, köszönöm! Bizonyára tudod, üzeneteimmel kedveskedni szeretnék, remélve, hogy azokkal hasznos lehetek gondolati szinten, nem kérve, remélve visszajelzést. Látszottra hálátlannak tűnhetek, pedig nem szertnék az lenni. Minden jót kívánok neked és az idetévedt művészeknek!
Szeretettel: Laci
„Mosolyotokban az örök szerelem,
mit nem vehet el tőletek senki sem.”
Szép visszaemlékezés a szeretett párra.
Szeretettel: Rita🌷