Éjszaka csendjében

Fekete seprővel takarít
éjszaka,
lelkemnek szomorú ablakán
csillaga.

Holdsugár felhőkön bátrabban
lovagol,
mennyeknek ragyogó kapuján
áthatol.

Ezüstös sarlóval őrködik
csillagra,
éjkirály fekete palástját
kihúzva.

Éjszaka csendjében alusznak
emberek,
képzelet suhanó szárnyain
repülnek.

Megfáradt arcukat mosdatja
ébredés,
szívükön, lelkükön muzsikál
szenvedés.

“Éjszaka csendjében” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Margitka!
    Hálás szívvel köszönöm, hogy tetszéssel olvastad versem!
    Szeretettel kívánok áldott, szép Pünkösdöt: Marika

  2. Kedves Marika!
    Csoda szép versed szívvel, tetszéssel olvastam!
    Szívből gratulálok!

    Szeretettel: Margit 🌺

  3. Kedves Erzsike, Rita!
    Köszönöm szépen kedves hozzászólásotokat!
    Szeretettel: Marika🌻🌻

  4. “Megfáradt arcukat mosdatja
    ébredés,
    szívükön, lelkükön muzsikál
    szenvedés.”

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!