Hol vannak az árnyas utcák,
a vadgesztenye fákkal,
mikor Stájer bácsi végigment,
fagylaltos taligával.
Csilingelt, míg két kerék zörgött,
egy gombóc csak ötven fillér,
két gombóccal kaptok egy forintér,
olcsón mérem, így füstölgött.
Fagylalt az van már ezerféle,
ám drága lett a nyalás bére,
már meggondolom, hogy mit nyalok,
változtak nagyon a korszakok.
Olcsó volt a világ, olcsó a munka,
szemét sem volt, sem szemeteskuka,
sült krumpli is volt házi szalonnával,
hozzá a zöldhagyma egy ágyással.
Házi sütésű kenyér, mit nagyanyám hozott,
de ruhát is akkor még teknőben mosott,
oly jó volt a lángos, kacsazsírral kenve,
elfutott az idő sok hatvan perce.
-írta-Varga István-Barcs-2022.05.29.
“De hol a tavalyi hó!” – jutott eszembe Villon örökbecsű sora. Bizony, már csak az emlékeinkben léteznek a régi gyermekkori boldog idők.
Szeretettel:
Zsuzsa
Bizony az idő múlandó.
Házi sütésű kenyér, mit nagyanyám hozott,
de ruhát is akkor még teknőben mosott,
oly jó volt a lángos, kacsazsírral kenve,
elfutott az idő sok hatvan perce.
Kedves István
szeretettel olvastam versedet. Rzsike,