Valahogy

Álmodó két karodba szuszogva hull a pillanat,
Talpunk alatt a hűvös beton simul hallgatag
Valahogy kerítjük és zárjuk a percet egyre magukba,
Valahogy értelmét kanyarítja a “holnap látlak” részmondat,
Valahogy, ahol ütközik a kezünk, összeér a város,
Valahogy virul fel a május, lelkemben lángra kapok.
Valahogy már nekem csak a “valahogy” maradt,
Valahogy horgony-pont lesz, mi máshol bizonytalan.