A Föld

Apáink, anyáink lépdelték egykor ezt a földet,
tenyerük érdessé vált, hogy tanítassanak minket,
szántottak, vetettek, arattak a hosszú évek alatt,
hogy neked, meg nekem a enni adjanak.

Köszönöm a földnek, hogy életben tartott,
a ringó búza mezöknek, hogy kenyeret adott,
az útszéli fáknak az édes tavaszi illatot,
köszönöm az életnek, hogy mindezért köszönetet mondhatok.

Most magam előtt látom a fehérre meszelt házakat
látom masnival a hajukban haza fele tartó lányokat,
és látom a tarisznyát cipelő rövidnadrágos fiúkat,
mindez már csak emlék, de bennünk itt maradt

Köszönöm e talpalatnyi föld darabnak az iskolát,
és köszönjük meg tanítóinknak, minden percét, szavát
köszönjük az életnek, hogy miénk lett e föld darab
tisztelettel hajtok fejet előtte, ő lett gyökereinknek örök őrzője.

Kondoros 2022 június 1. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Az Apponyi földi iskolának emléket állítva.

“A Föld” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!
    “köszönjük az életnek, hogy miénk lett e föld darab”
    Nagyon szép sorok! Gratulálok!
    Szeretettel: Marika

  2. Kedves Erzsike!

    Bizony, bizony mindezért hálát lehet adni, mert nem természetes, hogy megvolt az otthonunk, a mindennapi kenyerünk, hogy tanulhattunk és boldogulhattunk. Van, aki mindig elégedetlen, semmi se jó, semmi se elég, pedig sokkal kevesebbel is be lehet érni, ahogy tették ezt a nagyszüleink, szüleink is.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!