napok nehezek (reflexvers )

napok nehezek
nekem is voltak
élők haltak
vagy születtek holtak
mindegy hogy volt
mindegy a forma
de nem volt pénzem
halotti torra

napok nehezek
egyre csak jöttek
a remény a fény
szívembe törtek
szilánkjuk vágott
fúródott mélyre
öklöm a düh
szorította kékre

napok nehezek
már sorban álltak
nem csak ígértek
de neki is álltak
bontották életem
döntötték sorsom
de íme felemeltem
itt a fejem a hordom

napok nehezek
próbára tettek
bántottak azok is
akik szerettek
öleltem késbe
csókoltam mérget
de bennem valami
mégis csak épp lett

napok nehezek
darabot szilánkot
összerakták bennem
és valaki kirántott
egésszé lettem
magamra találtam
a nehéz napokat
valahogy kiálltam

napok nehezek
itt vagyok lássatok
jöjjetek döntsetek
vagy gödröket ássatok
itt vagyok kiállok
akkor is ha a félek
értetek miattatok
csak tollam szeressétek