Szavak nélkül…

Szavak nélkül…

Szavak nélkül üzen képed,
derűs lennél, ha lehetnél,
megmutatod magad, íme,
ragyognék ismét, de kinek?

Mosolyod félkész, benned félsz,
emlék súlya rád telepszik,
lelked dermedt, nem melegszik,
s valóddal nem vetekszik.

Régi fényed még most benned,
vigyázz, végleg el ne vesszen!
Eltemetted a fájó múltat,
a reményeket ki hozza vissza?

Mosolyra áll szemed s szád,
ifjúságod tán messze szállt?
Ne add fel a remény útját,
találd meg a lelked kútját!