Béke habjain

Vörös rózsa nyílik, a kertemben díszlik, megszépíti napjaim.
Hallod a szív szavát, szeresd hát a hazát, pihenj sorsod partjain,
Ha nyugalomra térsz, a sötétségtől félsz, ringj a béke habjain!

Éjfélt üt az óra, térj hát nyugovóra, Isten őrzi álmodat.
Csend ül a lelkedre, csillagfény testedre, angyal óvja kis házadat.
Az éj nem riogat, holdsugár simogat, szárnyra kapja vágyadat.

Szilaj, nemes lélek, maradj velem kérlek, csak szeretetre vágyom.
Ne legyen háború, szívünk se szomorú, béke galambját látom.
Napfényes legelőkön, tarka mezőkön, vígan járj fáradt lábom.

Lelkem cédrusfája, magányos világa szavak nélkül is beszél.
Szívemet kitárja, éltemnek nektárja édes csókokkal mesél.
Remény bilincseit, szeretet kincseit idefújja már a szél.

Szorítsad kezemet, űzd el a felleget, béke hulljon földekre.
Orcámon nincs már könny, csak ragyog az öröm, aranysugár kertekre.
Ajkamon új dalok, mint csodás angyalok, harcok árnya temetve.

/Balassi strófa: 6-6-7 szótaggal, belső rímmel írt sorok/

“Béke habjain” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Edit!
    Örülök, hogy nálam jártál. Köszönöm kedves szavaid.
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!