Hatvanhat lettem én ma ím,
ne nézd a horpadásaim,
fehér hajam se firtasd,
az arcomon barázda fut,
s akár a kerti kiskapuk,
nyikordulok, ha csuknak.
A két hatos, hogy elfutott,
a május éji illatok
viszik tüzét a vágynak,
veszett szerelmekért sajog
a szív, s a halkuló jajok
még vissza-visszafájnak.
Az út előttem elfogyott,
a vénülő zarándokot
a csónakos fogadja,
még visszanéz a vén vitéz,
a karja bár ölelni kész,
de várja már ladikja.
Köszönöm, kedves Éva!
Ne siess, ráérsz, élvezd ki minden percét…
Szeretettel gratulálok “vén vitéz” a vershez és az ünnephez! Siess, mert rögvest utolérlek! Szeretettel: Éva
Kedves Mária!
Mint tudjuk, a hölgyek kortalanok, de azért jólesett a bíztatásod.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre! Én 70. születésnapomra írtam hasonló verset.
Még előtted, reménykedjünk hosszú út áll, ne sirasd a jövőt.
Én most 76. évesen a multamat, jelenemet siratom. Versed
tetszéssel olvastam, minden jót kívánva.
Mária
Köszönöm, kedves ms és kedves Zsuzsa.
Én ezen nem szoktam ennyire pragmatikusan elgondolkodni, írom, ahogy jön… 🙂
Egyetértek az előttem szólóval, kedves Imre, majd akkor gondold ezeket, ha a két hatos megfordul. A vers remek!
Szeretettel:
Zsuzsa
Tetszik az életérzés verses összefoglalója,
DE
nem korai még a jövőt siratni?
Mit fogsz írni tíz év múlva?😊
Üdvözlet
ms