A TITKOK NYÍTJA
Arcod bársonyának apró gödröcskéi
Rejtik a titkot, mely szívemet szorítja,
Ott öleli párja, szerelme, hű társa,
A Te titkod, ki magát néha kiszakítja
szívemből és szállni próbál a szabadba,
hogy találkozzunk, ahogy egyszer régen
megbeszéltük,
régen, egyszer, egy magasabb világban,
hogy boldogok leszünk egymást megtalálva.
Amikor a lelked megtalálja párját,
Akkor bújik hozzá estétől reggelig,
Melegíti, óvja, féltőn öleli
Akkor is, mikor a bőrödön hideg szél fut végig.
Két embert, ha magasabb erők kötik össze
Senki szét nem téphet. Ő vigyáz s a lélek.
Életünk végéig és még azon túl
Én csak érted halok… És csak érted élek…
Drágám, szeressük hát egymást
Az idők végezetéig!
Mert ez rendeltetett el nekünk
Az idők végezetéig!