A légzés ritmusa

A légzés ritmusa

Majd ha eljutunk addig a pontig,
mikor már megfér bennünk egyaránt,
szemérem és kitárulkozás –
Alkohol és egyéb drogok után,
megtaláljuk a légzés igazi ritmusát.
Akkor semmi végzetes zihálás –
– ujjak ropogtatása – fogcsikorgatás.

Csak a horizont felett egy távoli pont,
egy megközelíthetetlen pír az orcádon,
de nem duzzadt vértolulás –
S ha követnének, csak teljes bizalom,
sem hátra – sem félre fordulás, mert
szükségtelen már minden félelem.

A jó akarat, el nem ismerés, sok szó
túlzott tapintat is bántó, hiszen ők is
a horizont csíkja fölött a távoli –
pont felé igyekeznek, most veled,
ugyanúgy foszlik bennük szét a kétely,
ahogyan testet ölt bennük a biztonság.

Mint a megbarnult csutkák köré
visszateremtődött gyümölcs –
gyanútlanul várják az újabb harapást,
nem fáj már, mert megtaláltuk, együtt
a légzés igazi ritmusát.

Éva/Déva

Budapest,1998.március

“A légzés ritmusa” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. „nem fáj már, mert megtaláltuk, együtt
    a légzés igazi ritmusát.”

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!