Amikor látod…

Amikor látod…

Amikor látod elesett társadat,
botorkál, húzza tagjait, sántít,
vajon a sajnálaton kívül mi jut
még eszedbe, talán a szánalom?

Pedig egykor velünk lépkedett,
délceg volt és futott, bírta erővel,
boldogan tervezte életét, jövőjét,
míg a kegyetlen sors közbe nem lépett.

Megváltozott a lendülete, ereje,
de benne él a vágy a szeretetre,
szerelemre, biztonságra, jövőre,
milyen messze kerültek ezek tőle?

Nem csak a fájdalmak lettek akadályok,
mások szemlélete, ítélete, büszkesége,
a kevély elfordulások és a fintorok is
megalázók, mindennapok keserítői.

Ők is mondják a Mi Atyánkat,
érzéseikkel vívódnak, szenvednek,
mégis emberibb világot terveznek,
a jóság benn lakhat a lelkükben.

Minden csak idő kérdése számunkra,
ma te vagy délceg, holnap elbukhatsz,
ha nem tudod elfogadni mások másságát,
hogy fogod elviselni életed válságát?