Várok rád

Várok rád

Várok rád, mint a ritkán feltűnő szivárványra.
Ki vagy te? Nem tudom, arcod sem láthatom,
gondolatim olykoron téged rajzolnak vakon,
dél tengerként, észak jéghegyként,villámként.

Ki vagy te képzeleteimben megjelenő arctalan?
Szelíd – vad, jó – rossz,szép vagy csúf ismeretlen,
várok akkor is, midőn anonim alakod ködben áll,
érzem szivárvány íve egyszer elvisz hozzád majd.

Várok ! Lassan feltűnik sziporkázva a szivárvány,
a távoli horizonton sejtelmes fényben alakod áll,
karod látom, kitárva hív, fényalagutad vár reám,
tétova lépetekkel ismeretlen arcod felé elindulok.

Te is vártál rám érzem s tudom, most itt vagyok,
leküldött fénylépcsőiden hozzád közelebb jutok,
homály oszlik, arcod körvonalazódik már látom,
kéz a kézben haladunk az örökvalóság hív párom.