Rohannak az évek

Mióta megszülettem,
a csillagom lettél.
Két karodba zártál,
többé nem eresztettél,
a példaképem lettél.
Mindent úgy szerettem volna tenni,
ahogyan te, drága anyám.
Védő szárnyaid alá vettél,
veled a mai napig
biztonságban vagyok.
Félelem ül rajtam,
amikor elindulsz itthonról,
és sokáig nem térsz haza.
Egyfolytában csak várlak,
belefájdul a szívem
úgy aggódom érted,
nehogy bajod essék.
Végre zörög a kulcs a zárban.
Halk lépteidet hallom,
csendesen köszönsz,
ahogyan a tengernek
morajlása hallatszik,
hullámai gyengéden
nyaldossák a köveket.
Abban a pillanatban
tovatűnt a félelmem,
mert látlak téged.
Te vagy a mindenem,
szelíd természeteddel,
amelyet édesapádtól örököltél.
A legnagyobb gondban is
képes vagy vigaszt nyújtani.
Fiatalos mozgásoddal lenyűgözől,
pedig ajkadat manapság
többször hagyja el a panasz,
hogy nehezedre esik a járás.
Lelkem mélyén értelek,
de a fájdalom állandóan gyötör,
mintha a szívemet tépnék ki a helyéről.
Jobb lenne ha a tudatom elhomályosodna,
és tudomást se vennék róla.
Sajnos fejed felett is
sietve távoznak az évek.
Hetvenkét éve születtél
gyümölcsszedő havában,
októbernek nyolcadik napján.
Arra kérem a jó Istent,
hogy örökké vigyázzon reád.
Smaragdzöld szemed előtt
csak egy cél lebegjen:
küzdj magadért, drága jó anyám.
Úgy, ahogyan értem
tetted egész életedben.
Érezd, hogy mindig veled vagyok,
rossz kezemet szeretettel nyújtom feléd.
2022. február 11.

“Rohannak az évek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!