ÁRVÁN, EGYEDÜL

Kik itt maradtunk, árván, egyedül,
szívünkben már örökre nyugtalanság ül,
hatalmas úr keletkezett lelkünk legmélyén,
párunkat keresgélve álunk a semmi közepén
Mint a szárnyaszegett madár nézünk az ég felé
jó lenne repülni, oda az örök kékség mögé,
de szárnyaink gyengék lettek, és esetlenek,
így csak szüntelenül figyeljük a kék eget
A megtört szívű ember magában kesereg,
nyújtja két kezét, keresi azt az elment két kezet,
hisz olyan más lenne naponta vele az élet,
visszasírunk minden együtt töltött évet
Hiába testvér, gyermek, vagy egy jó barát,
társunkat elveszítve minden nagyon más,
kivel jóban rosszban együtt lépdeltük az utat,
vele tudnánk, megbeszélni gondolatainkat
Keressük helyünket a terített asztalnál,
ünnepnapokon a hely mellettünk üres már,
és üres lett az utca, hol esténként vártad őt,
könnyezve keresed fel naponta a temetőt
Sírjánál kisírhatod minden bánatod,
elmondhatod neki az élet nélküle rossz,
szinte minden nap visszasírsz minden percet,
üresek lettek az órák, magányosak a percek

Kondoros 2022 július 11 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“ÁRVÁN, EGYEDÜL” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    “üresek lettek az órák…” és üresek is maradnak, mikor elveszítjük szerető társunkat.
    Szeretettel,
    Magdi

  2. Biztos vagyok benne, hogy egy kedves társ halála szörnyű veszteség, kedves Erzsike! Együttérzéssel olvastalak. Szeretettel: Éva

  3. “szinte minden nap visszasírsz minden percet,
    üresek lettek az órák, magányosak a percek”

    Szomorú, szép soraid megértéssel és együttérzéssel olvastam. Azért éreztesd a családoddal, hogy ők is nagyon fontosak, mert nekik is szükségük van a szeretetre, bár gondolom, hogy így is teszel.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!