Az idegen

Az idegen

Sebesen egy fénygolyó tart feléd,
kilépve az ismeretlenek seregéből,
kezeddel karmolod a fekete eget,
a kietlen, rég elhagyott rétek felett.

Miféle vadászösztön, vagy álomkor,
mely torkod szorítva markában tart.
A kietlen rég elhagyott rétek mellett,
ma csak a denevérek engedelmesek.

Remegő szíveddel befogod a teret,
északot déllel vásznadba tekered,
az egyformára gyalult mezők felett,
véreznek a kezeddel karmolt egek.

Irányulna szökkenés, ha láthatatlanul,
nem húzna mágnesként vissza a föld,
mezőkön amott,szabályos forgáskörök,
és láthatod a mező sivataggá változott.

Fénycsóvák hajlanak a sebzett ég alatt,
furcsa remegő érzések uralják testedet,
s veled szemben a sivataggá vált réten,
üvegszemű lény néz veled farkasszemet.

Kipréselnéd torkodból most gejzírként,
a réges-régen el nem énekelt áriákat,
kificamodott ágaikkal a fák is állnak,
mereven nézik a Marsról jött idegent.

Déva