Elszállt az égről a hold

Elszállt az égről a hold

Soha nem feledhető napon, mikor elszállt az égről a hold,
akaratod ellenére,szíved magával ragadva,valaki távozott,
Távozott, magával vitte minden gondolatod, egyedül hagyott.

Néma falak között csend honol, helyed sehol sem találod,
lelked s ablakod örökre zárva, ajtódon senki sem kopog,
fejedben ezernyi megfeleletlen kusza gondolat kavarog.

A levegő is megállt körülötted, néha csak lépteddel kavarod,
egyedül a lámpafénye az, mely könnyes szemedbe pislog,
torkod szavak, könnyek fojtogatják ,azokra senki sem felel.

Örömödet, bánatodat s gondodat magaddal megbeszélheted.
Meddig bírod még a válasz nélküli kérdéseket? nem tudod!
már szólsz az ablakon besurranó szélhez,fényhez, nem felel.

Magányod melleden nehéz szikladarabként ott hordozod,
a tenger oly messze, hulláma terhed soha sem mossa le,
helyéről azt semmi, még a földrengés sem görgetheti le.

Régmúltban körötted nyugalom, megértés s válasz szó honolt,
gondolni sem mertél arra, hogy egyszer a bántó szó is jó lehet,
bántsatok-e szó felel! A szikla mellem nyomva, lassan eltemet.

Déva