Életünk Napja…

Életünk Napja…

Életünk Napja nyara lemenőben,
bizony olykor kedvünk is elmenőben,
ragyogások és remények vég nélkül,
habzsoltuk ám a szerelmet ész nélkül.

Benne fürödtünk a kéj mámorában,
határtalan érzelmek vonzásában,
gondolatunk se volt, tán egyszer vége,
most látjuk, a mesének lassan vége.

Ám az élmények bár még bennünk élnek,
azért a változás szele megérintett minket,
meglepő volt, gyorsan fogynak a napok,
erőnk, lendületünk is sajnos itt hagyott.

Lásd és tudd, utad eddig merre, mire vitt,
örömöd, léted mellett van benned hit?
Fontos voltál vajon, magadnak-másnak,
vagy az ilyen fajtát korán mélyre ásnak?

Még itt van számodra a gyönyörű Ősz,
esély, mit rosszul tettél javítsd, ne időzz,
nézz magad tükrébe, lásd a valóságot,
annak szép, aki osztja a boldogságot!