Vászonra festenéd…

Vászonra festenéd…

Vászonra festenéd a vágyaidat,
színesen, lágyan, vadul,
hogy láthasd magányodban,
ha sorsod keservvé fajul.

Vászonra festenéd a csókjaidat,
szájjal tennéd azokat,
mert az övéi már elkoptak,
emléked legyen bús napokra,

Vászonra festenéd, hogy jön feléd,
tárt karokkal lépnétek egymás felé,
hogy a szürke őszben, télben,
a szép emlék költözzön beléd.

Vászonra festenéd, a derűs jövőt,
hogy a bíztatás veled legyen,
hogy ne félj az alkonyattól,
szíved boldog lenne még vele.

Szólj hozzá!