El alvás előtt

Mielőtt lehunyom szemem,
halámat elrebegem.
Hála érte, hogy nagy viharok idején van ki félt és óvja kezem.
Nem enged hullanom se nappalon se éljen, akár csillag hull alá az égen.
Hálám lehelem, hogy ma is le csukhatom szemem s tudom, hogy mindez reggel ébredésemmel ért el.
Hála, hogy mellettem állnak s a széllel el nem szállnak, akikbe hitem vetem.
Lehunyom hát szemem és értük ébredek fel a következő reggelen.
Új körforgás még is régi nyom, kezdet és vég mit élet össze fon.

“El alvás előtt” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen, így volna jó. Most egyre többször jut eszembe Kovács Erzsi dala: ” el nem válni többé semmiért.” De nem ezt adja az élet. Magdi

  2. Bocsánat, de böki a szememet, a cím… Elalvás és nem el alvás…
    Fgy

  3. Jó dolog, ha az ember nincs egyedül és érzi, hogy szeretet veszi őt körül.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!