Láss a szíveddel

Mennyit bír el egy ember,
ha gond árad rá, mint a tenger?
Ha nem lát partot, kiutat?
Ha szíve remény után kutat?

Jöhet-e rossz után jó?
Vagy az élet egy zajló folyó?
Elsodor, a parthoz csap,
kavicsokkal karcolgat…

Meddig lehet kibírni?
Elszáradt könnyeket sírni?
Mikor hasad ketté a szív,
remélve, a vég végre hív?

Kapaszkodnál, de nincs mibe…
Nem számítasz már senkire.
Átkozol mindent és mindenkit,
nem ugyanaz, mint volt, a hit.

És akkor lenyúl érted egy kéz.
Egy szempár a szemedbe néz.
Egy meleg hang beszél hozzád.
Rád terít száraz ruhát.

És elcsitul a folyó, az ár,
mert két kar magába zár.
Visszahúzódik a tenger,
újra egy vagy a hiteddel.

Egy mosoly ad vigasztalást,
egy szív, ami rád talált.
Nem vagy egyedül, ember,
csak nézz körül, és láss a szíveddel.

“Láss a szíveddel” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm, hogy olvastá(to)k, és a kedves szavakat.
    K.

  2. Mert tudjuk, “jól csak a szívével lát az ember…”. Sokat, nagyon sokat kibírunk ki kell bírnunk. A segítség nem biztos, hogy jön, de ha megjelenik észre kell venni és elfogadni. Gratulálok! Éva

  3. “Nem vagy egyedül, ember,
    csak nézz körül, és láss a szíveddel”
    Szeretettel olvastam szép soraidat: Marika

  4. “Egy mosoly ad vigasztalást,
    egy szív, ami rád talált.
    Nem vagy egyedül, ember,
    csak nézz körül, és láss a szíveddel.”

    Nagyszerű, szerethető gondolatok.

    Rita
    💐

Szólj hozzá!