Az éj remegve ráborult a tóra,
ezernyi csillagát fürösztve benne,
a csend levetkezett, megállt az óra,
akárha már a vén idő se telne.
A csónakok között a szél se lebben,
lapátjaikkal égbe kandikálnak,
s a délutáni víg szerelmesekben
lecsillapulva érzik át a vágyat.
A Hold felettük égre gömbölyödve
ezüstös éji fátyolát deríti,
meséje mintha folyna, hömpölyögne,
amint a tó vizére ráteríti.
Lenyűgöző varázs e nyári béke,
fohászkodom, maradjon így örökre.