Földünkön

Földünkön…

Bár szívekben lenne ekkora melegség.
Az emberi elme kihűlt rég jegétől.
Átnézni másokon? Könnyű szívvel tették.
Robottá lett testünk saját erejéből.

Utcákon ezerszám mennek mint a gépek.
Érzéketlen arcok, magukba fordulva,
látom két szememmel nincs is bennük lélek.
Jöhetne egy angyal, ki ébresztőt fújna.

Aszfalton ott fekszik egy éhező koldus.
Beesett az arca, cserepes a szája,
Ördög vezényelte szív nélküli kórus,
őt te, magad ember ítélted halálra.

Szeméthegyek nőnek városok utcáin.
Orrfacsaró bűzét már patkány sem bírja.
Amott egy betépett bűnbe veszett Káin,
a még gondolkodó testvéreit irtja.

Hatalmas sziget nő óceán közepén.
Tenger lényeinek, egy halálos csapda.
Egy konténerhajó, emberi küldeményt,
a bűzlő szigetnek partjaira rakja.

Ebből mára elég. Pont eleget láttam!
Video szemüveg, felzaklatott engem.
Többé nem járok virtuális világban,
mert ott amit láttam, szinte hihetetlen.

Túl nagy a forróság. Szinte már szédelgek.
Csak remélni merem ez csupán rémálom!
Jól tudom, nem lelek e bolygónál szebbet,
lemerültem és a töltőm nem találom.

2022.06,29.

“Földünkön” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves János! Bár szebbé tudnánk varázsolni verseinkkel bolygónkat.
    Magát az emberi elmét is. Sok a baj, éhinség, szárazság, forróság,
    közben az emberek még most is pitiáner dolgokért irigykedéssel
    tetézik a bajt.
    Komoly vers.
    Maradok tisztelettel: Mária

Szólj hozzá!