Nyári tájban

Forró nyárban,
július havában,
az út szélén
virít a
napraforgó tábla.
Kék ég alatt
egybeforr a tájjal.
Sárga lógó kalapjával,
mintha köszönne énnekem.
Arcát mindig a
nap felé fordítja.
Legszebben tündököl
a lemenő napban.
Akár egy képeslapba
illő a látványa.
Gazdag tányérjából,
az apró magot csipegetik
az ide tévedő madarak.
Népiesen “nap után járó”,
megtetszett, mikor
hallottam legutóbb
a “makuka” elnevezést,
ahogy a borsodiak
mondják.
A szotyolát az
emberek is szeretik
héjából kirágni,
aztán a héját
ujjaik közül
játékosan kipöckölik.
Nyáron vidáman
rád mosolyog,
Magyarország
szántó földjéről,
a napraforgó virága.
2022. július 21

Szólj hozzá!