Élet ,mondj valamit

Belesimulni az augusztusi nyárba,
sütkérezni a nap aranyába,
gerle párt csodálni faágakon,
mezítláb sétálni homokos tengerparton,
magas hegyek mellett óriásnak látszani,
a szél szárnyain messzire utazni,
a kék ég fehér bárányait megsimogatni,
naplementében valami szépet kívánni,
mondd életem merjek-e- még álmodni ?

Várokozással teli napjaim nem így telnek
gondolataim kislakom körül keringenek,
mint sokan másoknak is, élet mondj valamit !

Sokunk nevében talán írhatom itt:

Csörgő forintjainkra mindenki szemet vetett,
bankok, szolgáltatók viszik a pénzünket,
félve főződ mindennapi létedhez étkedet,
gázórád pörgését olykor óránként figyeled,
miközben nézed talpad alatt az öreg földet.

Megkopott, repedezett bőrén bűneink sokasága,
ember jeleztem neked számtalanul, de hiába,
kapzsiságodnak meg lett, és nagy lesz az ára..

Egészségünk őrei felett is csapkod a hullám,
kórházakban ezrek állnak a várólistán,
s ha netán meg akarsz gyógyulni,
olykor mélyen a zsebedbe kell nyúlni,
ha egyáltalán maradt még benne valami.

Tanítani kellene, ahhoz tanító is kellene,
mintha visszafelé ballagnánk az időbe,
valahol, valamit tenni kéne,
nálunk visszafelé fordult az idő kereke.

Kevés pénzért sokak viszik vállukon a terhet
a háború most Európában festi vérrel a földet,
válságban mindent meg lehet magyarázni,
ezt a cudar rendszerváltást, nem igy gondolta senki.

Az egyszerű ember, meg otthonába veri a klaviatúrát
gyermekének, unokájának magyarázza-e csodás váltást,
miközben vén fejjel a gáz és villanyórát figyeli,
kiszáradt zöldségeskertjét a drága vízzel öntözi.

Pedig bele akart az augusztusi nyárba simulni.

Kondoros 2022 augusztus 3 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Gondolataim nem vidámak, mint még sokan másoknak, de minimum pozitívnak indult.

“Élet ,mondj valamit” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Rita, sajnos mindig mi kapjuk a nyakunkba a terhet. A gazdagok nem jajonganak, pedig hányszor hallottam, hogy nekik nincs szükségük segítségre.Minden hiába. Féltem a születendő és a felnőtt generációt. Nem én kiálltok,,,,a helyzet adja számba a szót. Rzsike

  2. Persze, hogy lehet álmodozni Erzsébet, sót imát is motyogni, reménykedni… – hasztalan!
    A valóság más! S, hogy mi, miért!? Nos ezt a részt…engedelmeddel, kihagynám!
    Üdvözlettel: György

  3. Kedves Erzsike!

    Milyen igaz a mondás, hogy “a szegény embert ág is húzza”. Mindig a nagyok döntenek felettünk, de ráadásul itt az aszály, a járvány és a kilátástalannak látszó jövő, bár én már rég óta mondogatom, – mikor még viszonylagos jólétben élt az átlag állampolgár is, mégis elégedetlenkedett – hogy lesz ez még rosszabb is, ugyanis minden jel erre mutatott. Önzés, elégedetlenség, erkölcstelenség, és még sorolhatnám. Bár ne lett volna igazam. Egyébként élhetnénk jobban és nem kellene a gázórát nézni, ha nem így döntöttek volna a “hatalmasságok”, ugyanis ezzel nem segítünk senkinek, viszont magunknak ártunk. Viszont van, aki a végén nevet, mert ő áldozat nélkül jár jól, de azok nem mi leszünk. Európa saját magát teszi tönkre.

    Szeretettel: Rita🌼

  4. Kedves Erzsike!
    Nyári keretben a mindennapok nehézségei.
    Sajnos ilyen a valóság.
    Szeretettel: Éva

  5. Kedves Erzsike!

    Jól fejezi ki a versed, milyen nehéz időket élünk.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  6. Kedves Erzsike!

    Versed minden szava a szomorú valóságot tükrözi.
    Szeretettel,
    Magdi💐🌷

Szólj hozzá!