Nem drága…

Nem drága…

Nem drága, ha a szeretet szó elhagyja szádat,
próbáld ki, nem nehéz vigaszt nyújtani másnak,
hagynád, hogy végleg eltűnjenek a kedves szavak,
amikor a világban oly sokan erre vágynak?

Neked is jól esik, ha kedvesen szólítanak,
mert a közöny csendje régóta téged is fojtogat,
ha nem figyelnek rád, s benned virágzik a szeretet,
lehet majd egyszer kiszárad belőled az érzelem.

Vágyakozni lehet napkeltétől napnyugtáig,
segítséget várni, megoldásokat találni,
a remélt csoda és érzés nincs távol tőled,
benned lakik, csak őszintén szólítsd meg!

Fogadd őt végtelen szeretettel, alázattal,
hisz arra vár, hogy bensődben majd áradhat,
téged, és sokakat örömmel köszöntsön,
mint a jó bort, vigaszként garatra felöntsön!