Balatoni kecskekörmök

Balatoni kecskekörmök
/A kecskekörmök legendájának másik változata/

A Balaton partján ábrándoztam csendben,
szelíden hullámzott a szép magyar tenger.
Selymes suttogással csacsogott a kék tó,
visszhangozta dalát a tihanyi echó.

Aztán feltámadott, zúgott és morajlott,
sziklákat nyaldostak az örjöngő habok.
Eltemetett kincset a partra görgetve
csodaként bámultak a kecskekörmökre.

Réges-régen történt, sok száz éve van már,
legelészett erre egy selyem szőrű nyáj.
Hófehér bundájuknak nem akadt párja,
ördöngös néne volt a kecskék gazdája.

Büszke és rátarti volt a gőgös asszony,
kecskéit vigyázta, dédelgette nagyon.
Széltében-hosszában járjanak bárhol,
ő nyájánál nincs szebb kerek e világon.

Haladt a vén idő, eltelt sok esztendő,
új tavaszt hozott a balatoni szellő.
Gyönyörű ifjú lány sétált a part mentén
aranyszőrű nyáját vígan terelgetvén.

Elfogta a sárga irigység a banyát,
szép volt a kecskenyáj, szebb, mint a saját.
Meg kell szereznie akármilyen áron,
az ördöngös asszony széles árkot ásott.

A lány eközben a parton álmodozott,
gidáit ölelte, nékik dalolgatott.
A mesélő szavát egymásba ne öltse,
színaranyból volt a kecskéknek a körme.

Feltámadt a vihar, dühöngött, villámlott,
elöntötte gyorsan a hatalmas árkot.
Kecskéit szólítva a szegény lány megrémült,
haboktól sodorva örökre elmerült.

Gazdáját követve az aranyszőrű nyáj,
rohant hanyatt-homlok szép úrnője után.
Belevesztek mind a tomboló habokba,
utánuk a banya s nyája került sorra.

Mindkét nyáj elpusztult, aranyszőrű, fehér,
ott pihennek együtt a kék tó fenekén.
Ha megzendül az ég, s vihart hoz dörögve,
rábukkansz a parton a kecskekörmökre.

“Balatoni kecskekörmök” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Magdi és Mária!

    Nagyon szépen köszönöm.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Verstanilag is remeket alkottál. Köszönöm, hogy olvashattam.
    Mária

  3. Kedves Zsuzsa!

    Ezt a változatot is élmény volt olvasni,, csodasan írtad meg.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi💐🌷

Szólj hozzá!