Megyek, mögöttem házak sora,
évtizedes út ez, s ott a kicsinyke tanya,
mit elhagyni készültem
másfele vettem utam,
s ott hagyni a zöldülő réteket,
a keskeny úti szilva fást,
és minden mást..
Anyám illatát, azt a házi szappanost
Apám szivarfüstjét,
a színeket mit kiskertünk adott,
a mézédes fehér eperfást,
a városi élet hívott, mi olyan más,
De sok mindent adott,
magas házban, iskola padot,
színesebbnél színesebb gondolatot,
az idő meg futott.
Az élet utat mutatott,
kezembe felelősséget adott,
majd kezemből kivette,
életünk próbatétele.
Megyek, az út keskenyebb lett,
halványabbak a színek,
köröttem halkabb az élet,
szavakban keresem a szépet.
Kondoroson 2022 augusztus 7.-én Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
Csodálatos vers a hazai táj szépségével, egyediségével illatain, színein keresztül… Szeretettel gratulálok: Éva
Köszönöm szépen Mária.
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok kifejező, szép versedhez.
“Az élet utat mutatott,
kezembe felelősséget adott,
majd kezemből kivette,
az élet próbatétele.” E soraid nem felejthetők.
Mária
Köszönöm Rita, Kata, Gusztáv szavaitokat.
Szép!
Versed minden szava mélyen megérintett kedves Erzsike.
Szeretettel: Kata
“Megyek, az út keskenyebb lett,
halványabbak a színek,
köröttem halkabb az élet,
szavakban keresem a szépet.”
Tetszéssel olvastam bölcs soraid.
Szeretettel: Rita🌼