Ne vonszold…

Ne vonszold…

Ne vonszold lelkedet az út porában,
tudom, nincs nyugtod mostanában,
jobb módot érdemelne az, te is tudod,
de nem hiszed el, hiába mondom.

Te vagy a sorsodnak gazdája, ezt ne feledd,
összetörhetsz, szenvedni ne engedd,
elvesztheted vágyaidat, reményeidet,
az egészséged is elhagyna végleg.

Mi változna, ha vég nélkül zokogsz,
eltávozott véredet vissza nem hozod,
boldog voltál szerető oltalmában,
ne hagyjon el kedved, magad útját járjad!

Azért tett meg mindent érted híven,
életed boldog biztonságban legyen,
szándékát úgy háláld meg szívből,
emlékét ápold, legyél bátran túlélő!

Ne vigasztaljon ezek után senki,
ő emeljen téged, erőt adjon – lelkit,
teljesítsd szándékát igaz szeretettel,
érted élt, s neked ezt kell tenni!