Ez a lapítva sunyító Korszaknak szava, erkölcs nincsen, mely krisztálytiszta ész-értelemmel helyes cselekedetekre buzdítaná az esendő embereket! Szíveket béklyóz s fojtogat az eladható érdek, s a még olcsóbb érdem – mint különös nyálkás megvesztegetés nyomorult esendőségbe visz! Hol lehet itt megtalálni még amit önmagunkban emberinek nevezhetünk?!
Koslat, törtet, egymáson átgázoltan egyre másokat eltapos a megtévesztő falka-szellem – s arra jó csupán, hogy manipulálja egy-két könnyedén trónszékre ült kiskirály, kinek szívében csupán nyerészkedő tolvajlás lakozik. Idáig aljasult már az ember?! Mint szabadon ritkán gondolkodó, eszével is takarékoskodó földi jellem? Tapasztalom naponta mint gyárt a fondorlatos gonoszság s most szédíti csak önmagát igazán a könnyű hivatalnok állások elnyeréseiért: csupán az előbbre jutás, önző törtetés a nyerő!
S mindez az olcsón nyert hivalkodó hatalom, alamuszi alakoskodás kell is Neki, különben hogy lehetne hogy iskolai tanúsítható végzettségek nélkül, más fellegeket megostromolva előrébb kerülhessenek Gipsz Jakabok gyülekezetei. S már a vak, nyerészkedő alakoskodók is vicsorognak s vadító indián-falkák hullámzó ember-tömegek hullámoznak méltatlanul. S e elfajzott alvilági csürhe-csorda bőgve-acsarkodva toporzékoltan újra felemeli szavát: Foglalkoztatást, és egészséget – s még miért?! Kenyérkeresetet mindenkinek, s ne olcsó, kikiáltott szólam maradhasson veszendőben az empátia-tolerancia!
Még az elvakult, tébolyodott fejekkel kavarják a hinthető maszlagot: beetethető tantételekkel oligarchák, s közben egy kis nép akár az örökké elégedetlen vulkán fortyog folyvást s viharokra felkészülő rettenekben forrongó puskaporral parolázik, lélek-kanócokat, s gyutacsokat gyárt! Milliós hangyabolyként ember-tömeg nyüzsög s aki egyként szólna – félő már rá se hederítenek: tömeg-gyártotta ember ritkán érheti az őrizőket! Már csak a vaduló óbégatás, apokaliptikus zenebona rikolthat egyre csonthasítón!