Mama dolog

„Jöttem, Mama!” szeme ragyog,
Ő egy kicsit Én is vagyok.
Azzal kezdi,”Ugye játszunk?”,
összemegy a kicsi házunk.
Többre vágyik, szabadabban,
nagyobb a tér a szabadban.
Kicsi vödre folyton tele,
szorgosan gyűjt mindent bele.
Ilyenkor már nemcsak gyerek,
kiosztja a szerepeket.
Ő a kincsek kutatója,
Én a hol-mik hordozója.
Napi érték kő, falevél,
„Jó lenne, ha segítenél!”
csacsog, mesél a gyerekszáj,
ki bánja, ha „itt szúr, ott fáj”
Nincsen idő komolyságra,
tengernyi a kívánsága.
Tócsa-móka, csupa maszat?
A pillanat máris szalad.
Rakoncátlan impulzusok,
nem tudok, de mégis futok,
kertben, úton, fel a dombon,
hiszen féltem, ez a dolgom.
„Erre gyere!” mondja, s vezet,
szívem fogják apró kezek.
Aggódásom néma féltés,
tettekre vár sok nagy kérdés.
Válaszokat kell keresni,
ami rossz azt kiszeretni.